2012. május 9., szerda

happythankyoumoreplease

Nem írtam a tegnapról, sőt még a tegnapelőttről sem. Nem lehet minden nap, nem tudok, ezt most megmondom. (Talán ma se kéne..) De átgondolom, mert úgy fair, szóval a tegnap jó volt, úgy ahogy volt. Tényleg! Lehetett volna máshogy is - mint ahogyan, de tulajdonképp így is olyan volt, hogy azt mondhatom, nehéz kiválasztanom egy darab pozitívumot a sok közül. Mondjuk csalok, hiszen egy kicsit áthatja minden napomat a már elfeledettnek hitt nem fázás érzése, ami azért simlis, mivel ez eleve pozitívum (ráadásul egész napra kiterjedő), s így nehéz kételkednem abban, hogy minden más is az-e. Pedig nyilván lehetne, de minek is, ha az ember nem fázik. Hihetetlen ez az egész, hogy ki kell szavazni egy állandó aggodalomforrást az agyból, mégpedig a "mit vigyek magammal, hogy ne fagyjak teljesen szét pár óra múlva" címűt, vagyis az egyik általam legkevésbé preferáltat.. Olyan ez, mint a leadott szakdolgozat után maradt űr. Eddig minden nap ott volt a fejemben az az állandó nyomasztó érzés, hogy bármit csinálok, nem jó, hogy azt csinálom, hisz helyette (=bármi helyett) írhatnám inkább a szakdolgozatot. És most, hogy vége, hirtelen olyan céltalanná váltak a napok. Persze gondolom ezzel nem mindenki van így, hiszen azért egészen sok szakdolgozónak van mondjuk állása, s nekik eleve a dolgozat sem foglalt el központi szerepet a napjaikban. (Mondjuk nekem is leginkább csak a fejemben volt konstans jelen...) Nem beszélve azokról, akik mondjuk már az egyetem aktív évei alatt túlestek mindezen, bár ilyet szerencsére nem sokat ismerek. Persze nem akarok a semmi semmijén nyafogni, igazából örülök a melegnek és a szabadnapoknak is, csak furcsa megszokni őket..

Azt kell mondjam a mai napban megtalálni az egy darab mosolygást kiváltó okot is kihívás lesz, de állok elébe! A tegnapi estém  afterpartijának (=film) címadójával - bizakodva - búcsúzom:  "happythankyoumoreplease"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése