Milyen mostohán bánok én ezzel a bloggal.. Nem fogok mentegetőzni, hisz semmi értelme, bár megjegyzem én még naplót is úgy vezettem gyerekkoromban, hogy az első mondat mindig egy "Bocsánat, hogy eddig nem írtam.." kezdetű volt. Minden alkalmat megragadok a bocsánatkérésre, még ha magamról van szó, akkor is, de most nem. Nem írtam, mert nem volt kedvem és akkor meg minek. Plusz rájöttem, hogy ezek a pozitív dolgok nem túl érdekesek. Ha az ember nagyító alá veszi a napjait, nyilván talál benne legalább 2-3 ilyet, de mindez azért (most őszintén) nem mindig boldogít. Talán inkább hosszabb távú örömforrásokra kéne összpontosítani, én is ezen vagyok épp. Egy blog kapcsán mindenesetre az érdekességre kéne koncentrálni - mondom épp magamnak miközben a semmiről írok megint... Beköltöztem a barátnőm lakásába, legyen ez a mai téma. Mindig is nagyon kedveltem ezt a helyet, elég furcsa is, hogy most itt lakhatok. (Ezúton is KÖSZÖNÖM Hugi!!)
Sok mindenre ráébreszt egy ilyen költözés - lakás, például olyasmikre, hogy ha nem vásárolsz lisztet, olajat, cukrot és sót, akkor az azt jelenti, hogy nem lesz otthon. Hihetetlen, az ember pedig azt gondolná, ezek belenőnek spejzba, de képzeljétek el, hogy nem. Egy kicsit felháborító is ez a tény, de jó, elfogadom, veszek ezt is, azt is, bár minden nap elfelejtem mit is kéne. Nem beszélve arról, hogy még mindig szenvedek picit az Albert Heijn hiányától. A fene se gondolta volna, hogy az is addiktív, nem csak a HEMA. Bevallom, kicsit bajban vagyok a vásárlással, megint szinkronizálni kell az igényeimet és ez kicsit döcögősen megy egyelőre. Csak kavargok a boltokban jobbra meg balra és a végén semmit se veszek, amit kéne, csak valami teljesen haszontalant.. Nem emlékszem már hogyan kell magyarul bevásárolni. Mire kell felkészülni akkor, ha az ember nem csinál legalább heti 1x falafelt vagy nasi-t.. Na de nyafogásnak nincs helye, nem is akarok én ilyesmiket, csak megzavar a tény, hogy nem is lehetne.. Illetve lehetne, csak nem olyan könnyedén, ahogy eddig. Úgy érzem főzési amnéziám van, egyszerűen nem emlékszem miket és hogyan szoktam itthon főzni. Pedig szoktam, én egyfolytában sütök-főzök, nem? A túrótorta* mindenesetre örök, az az egy, amit nem felejtettem el, amit kint és itthon is egyfolytában csinálok. És egyébként is, csinálok majd új dolgokat, hiszen kb.10db még elolvasatlan Allerhande-t (holland receptes újság) költöztettem át országhatárokon keresztül. Csak majd, amikor minden második recept witlof-ot meg andijvie-t követel tőlem, akkor fogom kidobni hirtelen felindulásból az összeset.. Azt hiszem inkább visszaszokom a Tv Paprika adásaira valamint töltésére..**
Nem aggódom, azért még nem vagyok elveszve, sőt, kifejezetten úgy érzem, hogy éppen hogy meg vagyok találva.. :)
*a torta erős jelző, bevallhatom, hogy egy közönséges süteményről van szó..
** Hiszen ugye tudja mindenki miért tv az a tv?! (=tölteni való - azért én egészen sokáig nem tudtam)
Sok mindenre ráébreszt egy ilyen költözés - lakás, például olyasmikre, hogy ha nem vásárolsz lisztet, olajat, cukrot és sót, akkor az azt jelenti, hogy nem lesz otthon. Hihetetlen, az ember pedig azt gondolná, ezek belenőnek spejzba, de képzeljétek el, hogy nem. Egy kicsit felháborító is ez a tény, de jó, elfogadom, veszek ezt is, azt is, bár minden nap elfelejtem mit is kéne. Nem beszélve arról, hogy még mindig szenvedek picit az Albert Heijn hiányától. A fene se gondolta volna, hogy az is addiktív, nem csak a HEMA. Bevallom, kicsit bajban vagyok a vásárlással, megint szinkronizálni kell az igényeimet és ez kicsit döcögősen megy egyelőre. Csak kavargok a boltokban jobbra meg balra és a végén semmit se veszek, amit kéne, csak valami teljesen haszontalant.. Nem emlékszem már hogyan kell magyarul bevásárolni. Mire kell felkészülni akkor, ha az ember nem csinál legalább heti 1x falafelt vagy nasi-t.. Na de nyafogásnak nincs helye, nem is akarok én ilyesmiket, csak megzavar a tény, hogy nem is lehetne.. Illetve lehetne, csak nem olyan könnyedén, ahogy eddig. Úgy érzem főzési amnéziám van, egyszerűen nem emlékszem miket és hogyan szoktam itthon főzni. Pedig szoktam, én egyfolytában sütök-főzök, nem? A túrótorta* mindenesetre örök, az az egy, amit nem felejtettem el, amit kint és itthon is egyfolytában csinálok. És egyébként is, csinálok majd új dolgokat, hiszen kb.10db még elolvasatlan Allerhande-t (holland receptes újság) költöztettem át országhatárokon keresztül. Csak majd, amikor minden második recept witlof-ot meg andijvie-t követel tőlem, akkor fogom kidobni hirtelen felindulásból az összeset.. Azt hiszem inkább visszaszokom a Tv Paprika adásaira valamint töltésére..**
Nem aggódom, azért még nem vagyok elveszve, sőt, kifejezetten úgy érzem, hogy éppen hogy meg vagyok találva.. :)
*a torta erős jelző, bevallhatom, hogy egy közönséges süteményről van szó..
** Hiszen ugye tudja mindenki miért tv az a tv?! (=tölteni való - azért én egészen sokáig nem tudtam)
én komolyan nem tudtam, mi az a tv... mármint paprikában... ez most nyilván állati gáz... (ajjjaj). De pl főzhetsz egy rendes húslevest... meg lecsót. Na ezekért azért megéri, azt hiszem. Ja, meg újra megtanulhatsz főzeléket csinálni... mert nálam is észrevétlenül stamppottá változott a főzelék.
VálaszTörlés